Érdekes dolog ez az őszinte önfelvállalás. Egyrészt ijesztő és félelmetes, elvégre mit gondolnak mások, ha megtudják rólam azokat a dolgokat, amiket a modern kor divatja szerint nem hogy az ablakba nem kéne kitenni, de még suttogva sem lenne szabad beszélni róla, ha továbbra is tökéletességben…

Elképesztő kettősség van bennem. Ijesztő kettősség. Fekete van csak, és hófehér, átmenetek nélkül, éles vonallal elválasztva, mint egy sakktáblán. Ugrálok egyfolytában mélységekből magasságokba, sokszor szédítő sebességgel. A fekete mezőkön állva szélsőségesen sötét a hangulatom. Ha leírnám,…

Újra és újra elképeszt és lenyűgöz az, hogy mennyire nem úgy alakul az élet soha, ahogy eltervezzük. Persze megvan az illúziója annak, hogy meg tudunk tervezni dolgokat, elvégre amikor bevásárolni indultam ma este, nem sok kétségem volt afelől, hogy véghez is viszem a szándékomat. Ha alkalmazott…

Azt mondta, csak kezdjem el. Tök mindegy hogyan, csak kezdjem el. Írjam le az első szót vagy mondatot, aztán a többi jön magától, és sosem tudhatom mi sül ki belőle a végére.  Az egész élet egy ilyen játék, mégis jobban érezzük magunkat annak az illúziójában, hogy meg tudjuk tervezni. Le is írtam…

Egészen furcsa a kapcsolatom az írással. Másodikos koromban kezdődött ez a keserédes románc, amikor is írni kellett egy fogalmazást a gólyáról. Nem emlékszem magára a folyamatra, csak arra, hogy magamat is megleptem azzal, hogy milyen jól sikerült, és különös büszkeséggel töltött el, hogy a…