Különös dolog a boldogság. 

Keressük, kutatjuk, de nem leljük. Várjuk, hogy megérkezzen az életünkbe, de nem jön, vagy legfeljebb pillanatokra kacsint ránk. 

Meg vagyunk győződve róla, hogy mivel itt belül nincs meg, ezért bizonyosan kívül kell lennie. Céloktól tesszük függővé, a külvilágban elérendő dolgoktól, megtapasztalandó történésektől.

Neked mi az, ami hiányzik most a boldogságodhoz? Mi az, amire vágysz, amit hajszolsz, vagy mi az, amiről csak ábrándozol lemondóan?
Egyáltalán van-e elképzelés benned azt illetően, hogy mi lenne jó, ha megvalósulna, vagy csak azt tudod, hogy mi az ami most megakadályozza azt, hogy jó legyen? Mi az, ami éppen rossz, ami hiányzik, aminek másképp kellene lennie ahhoz, hogy boldog lehess? 

A sikerkönyvek mind azt mondják, hogy legyenek céljaid, tudd, hova tartasz, és tegyél azért minden nap, hogy ezek megvalósuljanak. Ha te abba a kategóriába tartozol, aki eszerint éli az életét, megtapasztalhattad, hogy ha megvalósul valami abból, amit szerettél volna, akkor sem vagy boldog, legfeljebb csak pillanatokra. Hiszen a figyelmedet vagy máris a következő, még nagyobb elérendő cél köti le, vagy a téged aktuálisan foglalkoztató problémák, megoldandó helyzetek. Mert mindig ott van egy de. Igen, elértem valamit, igen, megvalósult amit szerettem volna, igen, megtapasztaltam amit vágytam, de... Van ez a probléma, meg hát az is a gond, hogy, arról már nem is beszélve, hogy ez is meg ez is nehézségekbe ütközik...

Ugye, hogy mindig ott van a de? 

Mert úgy éltük le az életünket, hogy a figyelmünket mindig az kötötte le, hogy mi az, ami rossz, amit nem szeretünk, amit el akarunk kerülni, amiből elegünk van, ami nehéz, amit nem szeretnénk megtapasztalni. És még ha nincs is - akkora - baj, akkor is lesz valami, ami kellemetlen, ami zavaró, ami nem úgy van, ahogy azt szeretnénk, ami lehetne másképp ahhoz, hogy valóban boldogok lehessünk. 

Tényleg szeretnénk?

Tényleg, valóban, igaziból szeretnénk boldogok lenni? Vagy csak megszoktuk, hogy az élet olyan amilyen, és csak várunk, hogy jobb legyen, hogy valami történjen, hogy végre, végre, végre már boldogok lehessünk. 

A várakozásra vagyunk berendezkedve, erre a passzív állapotra, ahol a külső körülményektől várjuk, hogy létrehozzanak egy belső állapotot, és közben nem látjuk át, hogy mi magunk állunk az útjában annak, hogy a boldogság megvalósuljon bennünk. 

A viselkedésünket, reakcióinkat 95%-ban tudattalan működési mechanizmusok határozzák meg. Tanult mechanizmus, hogy a problémákra fókuszálunk, az pedig megszokás, hogy újra és újra ugyanezt tesszük. Mint ahogy nem gondolkodsz a fogkeféddel a kezedben, hogy hogyan is kell megmosni a fogad, csak csinálod, ahogy előtte már sok ezerszer, úgy ugrik a figyelem újra és újra folyamatosan a negatív dolgokra. És mivel az agyad úgy van kondicionálva, hogy a zavaró dolgokra vetül a reflektorfény, abból veszel észre egyre többet. Ezek pedig annyira lekötik a figyelmed, hogy nem jut belőle azokra az örömteli és élvezetes dolgokra, amik itt és most is jelen vannak.

Még akkor is, amikor valami olyan dolgot csinálsz, amit a teljes lényeddel élvezhetnél, akkor sem vagy jelen, hiszen az agyad közben folyamatosan azon kattog, ami nyomaszt, vagy fürkészi azt, ami a jelen pillanatban üröm az örömben. Pedig az örömteli dolgok itt vannak, most is megvannak, rendelkezésedre állnak. 

Szeretnél boldog lenni?
Van egy jó hírem: tudsz tenni érte.
És van egy rossz hírem: csak te tudsz tenni érte. 

Az életed így is, úgy is eltelik. A kérdés az, hogy várakozásban, ábrándozásban, reménykedésben, netalán lemondásban töltöd, vagy elköteleződsz amellett, hogy boldogabbá teszed a saját életed.
Valójában semmi extrát nem kell csinálnod hozzá azon kívül, hogy megállsz néha pillanatokra, és kiélvezed azokat. Élvezettel eszed meg az ételedet, kiélvezve az ízeket, textúrákat. A zuhany alatt nem azt listázod fejben, hogy mennyi mindent kell aznap elvégezned, hanem csak élvezed a vizet. Amikor úszik a ház, mert otthon az egész család bezárva, akkor megállsz egy pillanatra észrevenni, hogy a napi bosszantó apróságok mellett mennyi öröm és szeretet van jelen. Megengeded magadnak, hogy meglásd, hogy a boldogsághoz vezető út a mindennapok eseményeinek kavicsaival van kirakva. Hogy a boldogság az út maga. 

Igen, azért jöttem most hozzád, hogy elmondjam, a boldogság nem a nagy elérendő célokban van, hanem a mindennapi apróságokban, amik körülvesznek.
A nagy célokban persze ott van a nagy boldogság lehetősége, de azt megélni csak akkor tudod, ha megtapasztalod az örömteliséget a kis dolgokban.
Nekem majdnem mindenemet el kellett veszítenem ahhoz, hogy mindezt felismerjem. Utólag azt mondom, szerencsés vagyok, hogy beütött a krach, hiszen felértékelődött minden, amire addig lekicsinylően néztem.

És veled mi van? Szenvedsz eléggé ahhoz, hogy igazából boldog akarj lenni, vagy elvagy a langyosban amíg túl késő nem lesz ahhoz, hogy valóban elkezdj élni? Hogy elkezdj örömmel és élvezettel jelen lenni a saját életedben, függetlenül attól, hogy milyen tevékenységet végzel éppen. Mit szeretnél igazán? Élni, vagy túlélni? 

Ha élni, első lépésben sokat segít, ha listát írsz arról, hogy miért vagy hálás az életedben. Ha nehéz ilyeneket felsorolnod, akkor onnan nézve gondold végig, hogy mi az, amit szar lenne elveszíteni. És hidd el nekem, aki ragadtam már éjszakára reptéren, hogy még az ágyad is ilyen dolog. Ez persze elcsépelten hangzik, de az a helyzet, hogy már tudományosan is bizonyított, hogy a hála újrahuzalozza az agyadban lévő neuronhálót. A rossz dolgok helyett megtanulod meglátni a jókat, és minél többet fedezel fel belőlük, annál több örömteli pillanatot élhetsz meg. És minél több örömteli pillanatot élsz meg, annál kevesebb rosszat veszel észre.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden, ami most nyomaszt, varázsütésre eltűnik. Ez csak annyit jelent, hogy javul az életminőséged, mert örömtelibbé válik a létezésed. Ily módon pedig sokkal könnyebben tudod majd venni az előtted álló akadályokat is. Kitartóan gyakorolva a fókuszváltást, az élet egyszer csak játékká válik. 

***

Mi lesz veled most? Megengeded magadnak, hogy máshogy élj, mint ahogy megszoktad? Megengeded magadnak, hogy élvezd is az életed ahelyett, hogy a nagy várakozásban csak keresztülevickélsz rajta?

A boldogság nem jön el majd egyszer csak. A boldogság most van itt, és akkor válik láthatóvá a számodra, ha elkezded nézni, ahelyett, hogy a megszokott módon elsiklasz felette. 

És ha most ott van benned a de, hogy jó, de... Akkor tudd, hogy pontosan ez az, amivel eltakarod saját magad elől a kilátást. Mert bármi is van most az életedben, minden lehetőséged megvan arra, hogy végre elkezdd valóban örömmel megélni azt. Minél több problémád van, annál inkább, hiszen a nehézségek szerepe az életünkben pont az, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire nem értékeljük azt, ami már most is megvan. 

A te életed. Rajtad múlik, hogy telik el. Rajtad áll, hogy nehézségekkel, vagy örömteli pillanatok sokaságával töltöd fel. Minden helyzetben a kezedben van a lehetőség, és tiéd a választás.