Ma végre megfogalmazódott az, hogy miről is szól nálam ez a blogolás dolog, hogy miért írok, mi a célom vele.

Tegnap is ma értem haza, így megint megcsúsztam a bejegyzéssel. Úgy látszik, ez egy ilyen hónap.

Ma különösen fáradt vagyok. 9 óra alvás után is alig tudtam kimászni az ágyból, és még órákig nem volt kedvem beszélni sem. A szklerózis multiplex egyik leggyakoribb tünete...
Gondoltam, ennek kapcsán végre írok a betegségről. Írhatnék valami összefoglalót arról, hogy mi is ez tulajdonképpen, és milyen tünetekkel jár, de arra gondolok, hogy minek, mikor tele van az internet erről szóló cikkekkel. 

Aztán eszembe jutott, hogy ehelyett írhatnék arról, hogy nálam hogyan kezdődött, és hogy mit jelent a gyakorlatban az, hogy a szklerózis multiplexnek nevezett tünetegyüttessel élek együtt. De őszintén, kit érdekel ez? Mármint persze, lenne aki elolvassa, de azon túl, hogy az, aki esetleg nincs képben ezt a betegséget illetően, többet tudna meg róla, különösebb haszna nem lenne. Ha bármilyen módon érintett vagy benne, közvetlenül vagy közvetve, már úgyis tudod a lényeget, ha meg nem, akkor legfeljebb felsóhajtasz, hogy de jó, hogy ez veled nem történik meg.

De én azt szeretném, ha te valóban profitálhatnál abból, hogy velem ez van. Ugyanis az, hogy összeomlott az életem a betegség miatt, arra késztetett, hogy ránézzek az életemre, kérdéseket tegyek fel, és válaszokat keressek rájuk. 

És találtam válaszokat, bőséggel. Olyan válaszokat, amik nem csak megmagyaráznak mindent, ami addig az életemben történt, de a betegség okát, célját és értelmét is. Sőt, nemcsak ezeket, hanem tulajdonképpen választ adnak az szinte az összes kérdésre, ami bennem vagy benned valaha felmerült a létezéssel, az életünkkel kapcsolatban. 

Ezek a válaszok megváltoztatták az életemet. Értelmet nyert az értelmetlen, okot a megmagyarázhatatlan, elfogadást az elfogadhatatlan. De ami a legjobb, hogy úgy tapasztalom, hogy ezek a válaszok nem csak nekem segítettek abban, hogy a létezésem örömtelibbé váljon, de azoknak is sokkal kellemesebb és hasznosabb nézőpontokat adott, akivel megosztottam a felismeréseimet és a tapasztalataimat. Folyamatosan kapom erről a visszajelzéseket, és öröm számomra az, ahogyan könnyebbülnek meg az emberek a velem való beszélgetés hatására.

Aztán úgy éreztem, ha elkezdek írni róla, talán többen is tudják hasznosítani mindazt a tudást és rálátást, amit az évek során fedeztem fel és szedtem magamra.
Nem én találtam fel a spanyol viaszt, mindössze tele lettem kérdésekkel, amikre ha nem találok választ... Nos... Bele is halhattam volna. A válaszok számodra is elérhetők, sőt, ott vannak mindenhol, csak külön-külön egyszerűen nem értjük őket. Mert tudjátok mi van? Az összes kérdésünk abból fakad, hogy nem értjük az univerzumot, amiben élünk, azért, mert külön-külön vizsgáljuk az elemeit ahelyett, hogy a nagy egészet figyelnénk. Egyszerűen csak nem rendelkezünk elegendő információval ahhoz, hogy átlássuk az összefüggéseket. 

Azért írok, hogy megosszam, én hogyan mentem végig a folyamaton a kérdésektől a válaszokig, és azok beépítéséig az életembe. Azért írok, hogy ha szeretnéd, elvehesd belőle azt, ami neked építő jellegű.

Nem azért, hogy kiírjam magamból, hanem hogy magamból írjak.
Mert én így tudok adni.
Azoknak, akiknek szükségük van rám.